A fehér por rabjai

Margitfalva (Szlovákia), 2012. augusztus 3. -- Északi szomszédunk csinos kis ország. Szép és változatos a táj, vannak történelmi városok és most már élhető lakótelepek is, de amibe az iparosító ember belerondít, ott kő kövön nem marad. Különösen igaz ez, ha egy kőbányáról és a hozzá tartozó őrlőműről van szó. Az üzemhez két T212-es kismozdony is tartozik - pontosabban most már csak másfél...

Margitfalva egy aprócska város, vagy inkább egy nagyobbacska falu Kassától nyugatra, a Hernád völgyében, a Ruzsin víztározó nyugati csücskében. A keskeny, szétágazó völgyek elárasztásával létrehozott mesterséges tó partján vad és szelídebb kempingek mellett iszonyatos minőségű úton megközelíthető hétvégi házak sorakoznak, itt zömmel kassai panelpolgárok söröznek és tollaslabdáznak. Margitfalva egyben vasúti csomópont is. Erre dübörög a Kassa - Zsolna fővonal, és innen ágazik ki a Vöröskő majd onnan tovább Besztercebánya felé tartó vasútvonal, amely átlagos napokon nem túl forgalmas, a fővonal lezárása esetén viszont fontos kerülő útirányként számítanak rá.

Mint minden valamire való falu északi szomszédainknál, Margitfalva sem létezhet nehézipar nélkül. A Vápenka, vagyis az objektum szintén a víztározó partjára épült. A kedves csehszlovák szó mészüzemet jelent, amely a felette magasodó hegy elfogyasztását tűzte ki céljául. Az üzem nincs túl messze a fővonaltól, a bejutás a környező hegyek és vizek miatt mégis elég kacifántos. Az üzem iparvágánya a szárnyvonalról nyílik, miután az egy hosszú hídon keresztezi a víztározót. Odabent hamisítatlan szocialista ipari hangulat fogad, talán még a vörös csillag is megvan valahol, legfeljebb egy kicsit belepte a por. Péntek este lévén az üzemben csend honol, a kaput is már bezárták.

© Barta Endre

a felette magasodó hegy elfogyasztását tűzte ki céljául

Az üzemhez a teherkocsik a Margitfalva és Hollópatak (Mlynky) között közlekedő tolatós tehervonattal érkeznek. Ezek leginkább poranyag-szállító, Uacs-típusú kocsik, látogatásunk idején a trencséni Raj-Wagon társaság teherkocsijai álltak bent. Belső mozgatásukról a T212 1669 pályaszámú mozdony gondoskodik, míg társa, a félig kibelezett T212 1535 alkatrészekkel támogatja. Amint az képünkön is látható, a mozdonyok mosását úgy oldják meg, hogy néha kiállnak velük az esőre.

Hasonló elhelyezkedésű és munkát végző üzem az Egertől északra lévő OMYA, persze pár fokkal modernebb kivitelben. Elképzelhető, hogy a T212-esek elpusztítása után az egri üzemhez hasonlóan Margitfalvára is egy kétéltű Unimogot vesznek, de ha az "ojjektum" ugyanígy marad, sorsát az sem kerülheti el. A fehér por nem válogat...

© Barta Endre

néha kiállnak vele az esőre

© Barta Endre

társa, a félig kibelezett T212 1535 alkatrészekkel támogatja