A hó nem akadály

Kaposvár - Gyékényes, 2013. január 18. -- A dombóvári mozdonyvezetők számára teljesen hétköznapi dolog végigmenni a 41-es számú Kaposvár - Gyékényes vonalon. Nem úgy a kaposváriaknak, akik általában a Siófok, illetve Fonyód felé vezető vonalakon teljesítenek szolgálatot. A mai utazás mégsem ezért, hanem inkább a hatalmas hó miatt volt emlékezetes.

A 8224-es számú Kaposvár - Gyékényes személyvonat 433 209 pályaszámú mozdonya és kocsijai a tárolóvágányon várakoztak. A vonat csak 14:05-kor indult, de a kocsikba addigra kellemes meleget kellett varázsolni. A mozdonyt dél körül üzemeltem be, az előfűtés közel másfél órán keresztül zajlott, majd beálltam az állomás 2. vágányára. A peronokat folyamatosan takarították, különösebb látszat nélkül. A havazás miatt a Dunántúlon sok vonat késett, de mivel a 8224-esnek sehonnan sincs csatlakozása, ezért pontosan indulhatott. A két kocsi viszonylag jól megtelt a Kaposvárról hazatérő bejárókkal, iskolásokkal.

© Zajácz László

a 8224-esnek sehonnan sincs csatlakozása, ezért pontosan indulhatott

A Dombóvár - Gyékényes vonal állapota sok kívánni valót hagy maga után. Amúgy is sok itt a lassújel, de az írásbeli rendelkezés sok újdonságot is tartalmazott. A nagy havazás miatt két fénysorompó nem működött, itt csak csökkentett sebességgel lehetett áthaladni. Az írásbeli arról is szólt, hogy Kaposfő megállóhely közelében 400 méteres hosszon leengedett áramszedővel kell közlekedni. Az egyik mozdonyvezető jelenthette, hogy a felsővezeték a nagy szél miatt nagyon belengett, és ilyenkor  a beleakadó áramszedő az egész felsővezetéket leszakíthatja.

A vonat mindezek ellenére viszonylag pontosan közlekedett, egészen Beleg állomásig, ahol a szembejövő 8215-ös előtt félreállítottak minket. Egyvágányú vonalon a késő ellenvonatra számítani kell, de még így is jól jártunk, hiszen a kereszt egyébként Kiskorpádon lett volna. A belegi állomás 1. vágányán ma még nem járt vonat, az erős szél 30-40 cm vastag hóréteget fújt össze. A vezetőfülkéből a vágány egyáltalán nem is látszott, mozdonyunk pályakotrója szép kis mennyiséget gyűjtött össze.

© Zajácz László

egészen Beleg állomásig, ahol a szembejövő 8215-ös előtt félreállítottak

© Zajácz László

az állomás 1. vágányán ma még nem járt vonat

A belegi indulás a két kocsival természetesen semmiféle problémát nem jelentett, a mellékvágányról visszatérve a vonat hamar felvette az utazótempót. Erdős részre értünk, a szakadatlanaul hulló hó a kopár fákat ünnepi ruhába öltözette. Gyönyörű látvány volt a fagyos erdő, amely egyébként tele volt élettel. Madarak, őzek és nyulak kutattak élelem után, de a távolban még vaddisznók is felbukkantak.

Az utasok legnagyobb része Jákó-Nagybajom és Kutas állomáson szállt le, de viszonylag sokan utaztak Nagyatádra is, somogyszobi átszállással. Onnan majd egy kis Bz-motor viszi be őket, a pontosságra igazán nem panaszkodhattak. A késés eddig mindössze tíz perc volt, a következő tíz percet Szentán, a következő állomáson sikerült összeszedni. Itt ugyanis szintén kitérőben kellett bejárnunk, de a váltókezelő a nagy hó miatt nem tudott váltót állítani. Míg ő a hólapáttal jött-ment, a vonat a bejárati jelzőnél várakozott.

© Zajácz László

a fagyos erdő, amely egyébként tele volt élettel

© Zajácz László

míg ő a hólapáttal jött-ment...

Utunk utolsó részén már nem volt több akadály. A húsz perces késésünk nem csökkent, de nem is nőtt. Szükség esetére egy hóekével felszerelt Szergej várt a csurgói állomáson, de nem kellett bevetni. A délután folyamán nem alakult ki nagyobb hóakadály, a mozdony még este is ugyanott állt. Gyékényesen a hó ellenére is élénk állomás, állami és magánvasúti mozdonyok sora fogadott. A nap másik Szergeje Szombathelyen át Rajkáról hozott egy tehervonatot, de úgy nézett ki, mintha Szibériából érkezett volna. A "nyomokban orosz technikát" tartalmazó remot gépre már nem sokáig számít az őket bérlő GySEV. A 17-es vonalat ugyan eddig csak Zalaszentivánig vette át a MÁV-tól, de hamarosan egészen Nagykanizsáig az övé lehet. A 16-os és a 17-es vonal villamosítása után itt is majd a GySEV villamos mozdonyai járnak, a remot Szergejek nagy része Dombóvárra és Pécsre kerülhet. A mozdonyvezetők már megkezdték rá a típusismereti vizsgákat.

Horvátország felé Gyékényes a legforgalmasabb határállomásunk, egyben az egyetlen, ahol még van személyforgalom. Az állomáson éppen körbejáró Tirisztorka a Budapest és Zágráb között közlekedő Agram nemzetközi gyorsot hozta. Az ezredforduló tájékán egészen a Déli pályaudvarig jártak, a horvát vasút tartozásai fejében, de ez az idő elmúlt, Gyékényesen hosszú ideje újra gépcsere van. Az állomás másik érdekes színfoltja az AWT Búvárja, amely a kaposvári malomból gabonával rakott irányvonatot húz Gyékényesig. Hamarosan gépmenetben indul vissza Kaposvárra, de csak utánam. A két személykocsit hátrahagyva csendben suhanunk a havas pályán. A szentai bejáraton újra várakozni kell, a váltókezelő kolléga biztos másképp látta a mai napot, de számunkra a tél és a sok hó valahol a nyugalmat és a megújulást mutatja.

© Zajácz László

várt a csurgói állomáson, de nem kellett bevetni

 © Zajácz László

"nyomokban orosz technikát" tartalmazó remot gép

 © Zajácz László

ez az idő elmúlt, Gyékényesen hosszú ideje újra gépcsere van

 © Zajácz László

a váltókezelő kolléga biztos másképp látta a mai napot