Egy igazi vasúti rezervátum

Záhony, 2012. május 23. -- Évek óta viszonylag csendes időszakát éli a záhonyi átrakókörzet. A nemzetközi személyforgalmat a Tisza expresszen kívül mindössze öt darab egykocsis Záhony - Csap járat jelenti, és a teherforgalom is csak árnyéka annak, amelyre a létesítmények a szocializmus korában kiépültek. Záhony azonban továbbra is az ország, sőt, néhány éve már az Európai Unió egyik keleti kapuja. A fejlesztések nem álltak le, néhány éven belül a forgalom megduplázódását várják.

A teljes záhonyi átrakókörzet 85 milliméternek köszönheti a létét. Ennyi a különbség ugyanis az Európai Unió legnagyobb részén illetve a volt Szovjetunió területén használatos vágányok nyomtávolsága között. Ez a 85 milliméter tette szükségessé hatalmas rendező és átrakó pályaudvarok, különleges építmények és gépészeti berendezések, iparvágányok és ipartelepek létesítését, miközben Záhony saját vasúti igazgatóságával a MÁV-on belül is külön világ volt. Állítólag még a vezetőit sem nevezhették ki a KGB, a szovjet titkosrendőrség jóváhagyása nélkül.

Magyarország területére két helyen, az eperjeskei és a záhonyi Tisza-hídon lép be az 1520 milliméter széles "szovjet" nyomtáv. Valószínűleg ennek is katonai oka volt. Ha az egyik hidat felrobbantják az imperialisták, Eötvös Gábor híres bohócszámát idézve nyugodtan mondhatták volna: "van mááásik!". Erre szerencsére nem került sor, de a vágányhálózatot a nehéz ukrán teherkocsik háború nélkül is teljesen leamortizálták. A széles vágányok teherbírása névleg megegyezett az ukrán oldalon érvényes 24,5 tonnával, de csak névleg. Amíg zajlott a nagy teherforgalom, minden nap kisiklott egy-egy teherkocsi, aztán ez a forgalom csökkenésével ritkult, de még mindig sok munkát okozva a helyi pályafenntartóknak.

 © Balázs Zsolt

Van mááásik... Ukrán tehervonat érkezett Bátyú felől Eperjeskére

 © Balázs Zsolt

Széles Szergej tolat Záhony-Rendezőn folyékony gázt szállító kocsikkal

Hiába korszerűsítették tehát 2000 környékén az átrakó létesítményeket, az 500-as rakodót vagy a komorói olajátfejtőt, normális pálya nélkül nagyobb beruházást nem lehetett a térségbe csalogatni. A helyzet az ukrán Vorskla Steel megjelenésével vett gyökeres fordulatot. Az acélipari cég a fényeslitkei ipari parkban, a Fényeslitke és Komoró között húzódó 80 hektáros területen építene egy meleghengerművet és egy logisztikai központot. Az ukrán és a magyar fél 2006-ban írták alá az együttműködési megállapodást, azóta elkészültek az ipari park útjai és iparvágány-csatlakozásai, és hamarosan megkezdődhet az új hengermű építése is. Az új üzem évi 2,5 millió tonna készterméket (csöveket, lemezeket) gyártana, amelyhez az alapanyagot az ukrán Poltava megyében lévő kohóból irányvonatokkal szállítanák. Ez naponta hat hosszú, bugaszállító tehervonatot jelent, de ekkora forgalmat a pálya már nem bírna el.

A széles nyomtávú gerinchálózat átépítése 2010-ben kezdődött, és tavaly fejeződött be. A fényeslitkei hengerműhöz vezető vágányokon kívül átépült az Eperjeske-Rendező és Tornyospálca közötti széles nyomtávú pálya, ahol kisebb, részben magántulajdonú átrakók működnek. Újra megnyitották a forgalomnak a Záhony - Csap széles nyomtávú határátmenetet, amelyhez átépítették a korábban lezárt Záhony - Tisza híd szakaszt, ukrán oldalon pedig megépítették a korábban felszedett széles nyomtávú csatlakozó vágányt. Szükség is volt erre, hiszen az Eperjeske - Bátyú határátmenet átépítésének idejére negyven napon át a széles nyomtávú teherforgalom is erre zajlott. Azóta visszatért minden a rendes kerékvágásba - hiába van mindkét hídon négysínes, fonódott vágány, az eperjeskein csak széles, a záhonyin csak normál nyomtávú forgalom bonyolódik.

 © Balázs Zsolt

Záhonyi gép osztrák kocsikkal - a csapi kilépő teher gyorsít a híd felé

A távoli, ezért a hazai vasútbarátok többsége által nehezen elérhető Záhonyban még egy egyszerű helyi személy is izgalmas lehet. Záhony és Csap között napi öt pár, egyetlen kocsiból álló személyvonat közlekedik. A menetideje 18 perc, de a Tiszával együtt egy időzónát is átlép, így a menetrendben mindenféle furcsaság látható. Az egykocsis vonatot régebben egy Csörgő húzta, de amióta a Mátészalka - Záhony vonalon megszűntek a Csörgős személyvonatok, a vontatást Záhonynak magának kell megoldania. A szinte kizárólag tehervonati mozdonyokkal foglalkozó záhonyi fűtőház ezért megkapta a 2023-as Nagydácsiát, amely típusának egyetlen működőképes túlélője. Persze már amikor működik, a mai napon a műhelyben szenvedtek vele. Helyére erre az egyetlen napra Záhony legkopottabb Szergejét adták, majd másnap megérkezett Debrecenből a 170-es Csörgő - azóta is az szaladgál át a határon.

 © Balázs Zsolt

Csap felől érkezik a 6213-as személyvonat - képünk jobb oldalán a záhonyi Tisza-híd és a Záhony-Rendező felé leváló széles nyomtávú vágány látható

 © Balázs Zsolt

majd visszafelé még egyszer ugyanez... 

A Nagydácsia tehát ma a műhelyben maradt, ezért a záhonyi Szergejek egyeduralmát csak az Eperjeske-Átrakón dolgozó Púposok törték meg. Hosszan lehetne róluk is mesélni, hiszen a három 300-as remot-Púpos, és az érc szálló porától egyre vörösebb, eredetileg zöld 113-as szintén Záhony különlegességei. És nem csak ők, hanem a helyszínek is izgalmasak - Eperjeske-Átrakó állomás, ahol két szembefordított fésűként kerülnek egymás mellé a széles és a normál vágányok. A visszaesés ellenére zajlik az élet, az egyik portáldaru fát, a másik ércet rak át. Egy magán telephelyen zsákos műtrágyát rakodnak, a szénosztályozóhoz hatalmas, félig rakott ukrán és orosz teherkocsik érkeznek. A vágányok kiszolgálását "fentről" 500-as sorozatú széles Szergejek, "lentről" pedig három Púpos végzi. Záhony továbbra is izgalmas vasúti helyszín, drukkolunk a hengermű sikeréért, de addig is megér egy látogatást!

 © Balázs Zsolt

Üdvözlet a vörös bolygóról!