Nyersolajat a Bánátból

Ópécska (Pecica, Bánát), 2009. július 3. -- Közismert dolog, hogy Közép-Kelet-Európa legnagyobb kőolajtermelője Románia. A legtöbb olajat a Déli-Kárpátok és a Duna között, az egykori Havasalföldön hozzák a felszínre, a nagy kőolajfinomítók is itt működnek. Az Arad megyi Turnu-olajmező ezeknél jóval kisebb, és az infrastruktúra is szerényebb. De talán éppen ezért különleges. Nem mindennapi látvány ugyanis, amikor a gazzal benőtt, girbe-gurba vágányon megjelenik egy harminc kocsiból álló tartályvonat.

A bánáti mellékvonal-hálózat szintén nem mindennapi. A századfordulón kiépített HÉV-vonalak mindegyike működik, egyedül a határok által elmetszett szakaszokon szűnt meg a forgalom. A vasutak eredetileg a mezőgazdasági termékek elszállítására épültek, de ma már inkább a személyszállítás a jellemző: Arad és Temesvár elővárosi forgalmát a Regiotrans használt francia motorvonatokkal bonyolítja. Ütemes menetrend persze itt sincs, délelőtt mindenki dolgozzon, vagy üljön az iskolapadban. A motorvonatokat a délelőtti üzemszünetben tankolják és takarítják, a pályát közben a teherforgalom használja. Régebben persze itt is több tehervonat járhatott, ma már csak az ópécskai és a billédi nyersolajszállítás mondható rendszeresnek.

© Barta Endre

délelőtt mindenki dolgozzon, vagy üljön az iskolapadban

A 215. számú Arad - Nagylak (Nadlac) vasútvonal tipikus isten háta mögötti mellékvonal. Az Arad - Ópécska (Pecica) szakaszát még az Arad-Csanádi HÉV építette, és nem véletlenül fordul Ópécskánál olyan furcsán északi irányba. Annak idején Battonya felé vezetett tovább, és a mai zsákvonal helyett egy forgalmas hálózat része volt. Az Ópécska - Nagylak szakasz később épült, és a magyar Nagylakkal sosem állt összeköttetésben. Az Arad - Nagylak útvonal így az autósok vagy kamionosok körében nagyobb ismertségnek örvend. Különösen emlékezetes, amikor a csilingelő ópécskai átjáróban "elhúz" előttük egy tartályvonat.

Az átjárót ilyenkor legalább negyed órára lezárják. Az út a magyar M43-as folytatása, el lehet képzelni, hogy mekkora sor gyűlik össze itt ilyenkor. Már a tehervonat megjelenéséig is hosszú percek telnek el. A vonat szinte lépésben közelít. Elég azonban a vágányra pillantani, rögtön mindenki megérti a vánszorgás okát. Az idei nyáron rengeteg eső esett, a vágányon vadvirágok nőnek, néhol még a sínek sem látszanak, nem lehetnek túl jó állapotban. A kanyarban először a Sulzer tűnik fel, mögötte fekete tartálykocsik végeláthatatlan sora. Csak jönnek, és jönnek... Aztán végül felengedik a sorompót, de az autósok nem sokáig örülhettek. Tíz perc múlva újra csilingelnek, újabb hosszú tartályvonat érkezik, ugyanabból az irányból, de a másik vágányról.

© Barta Endre

elég a vágányra pillantani, rögtön mindenki megérti a vánszorgás okát

© Barta Endre

tíz perc múlva újra csilingelnek, újabb hosszú tartályvonat érkezik

Ópécska állomás a teherforgalmát a város határában 1964-ben feltárt Turnu-olajmezőnek köszönheti, amely 51 millió hordó nyersolajat rejt. A termelés 1965-ben, vagyis jóval a havasalföldi olajmezők felfedezése után kezdődött, a felszínre hozott mennyiség is viszonylag szerény: 2000 hordó, vagyis 320 m3 naponta. Tekintettel arra, hogy még a kisebb havasalföldi finomítók kapacitása is napi 2400 m3, a feldolgozóipar egy ilyen kis mennyiségre helyben nem épült ki - a kitermelt nyersolajat vasúton szállítják el. Az üres kocsikat Arad felől a CFR Marfa Sulzere húzza, az ipartelep területén pedig a Conpet magántársaság 81-0790 pályaszámú Nagydácsiája dolgozik. Az ipartelepen a hosszú tehervonatot nem tudják egyszerre megtölteni, így a Dácsiára folyamatosan szükség van. Amint az összes tartálykocsi megtelik, és az üres kocsik is megérkeznek, a Dácsia kivonszolja őket az állomásra. A Sulzer ekkorra már lejárt az üres vonatról, a helyére Dácsia áll, és az autósok nagy örömére a lezárt főúton keresztül visszatolja az ipartelepre. A Sulzer végül elfoglalja a helyét a rakott vonat élén, de mivel a mai napon vágányzár volt, csak 14 óra körül indul vissza Aradra.

Ópécska mellett a másik állomás Billéd (Biled), ahonnan nyersolajat szállító tartályvonatok indulnak. Billéd a 218. számú Temesvár - Lovrin - Nagycsanád vonal mentén fekszik. A vonatok célállomásáról pontos információnk nincs, de tudomásunk szerint nagy mennyiséget szállítanak Temesvár - Alsósztamora-Temesmóra (Stamora Moravita) útvonalon Szerbiába, a Duna partján fekvő Pancsovára. A nyersolaj nagy részét a Naftna Industrija Srbije (NIS) pancsovai finomítója dolgozza fel, de az sem kizárt, hogy azt hajón szállítják tovább.

Cikkünk végén térjünk még vissza egy kicsit Ópécskára. Az állomás dísze az a felvételi épület, amelyet még ugyanaz az Arad-Csanádi HÉV épített, mint a határ túloldalán lévő Battonyáét vagy Mezőhegyesét. Érdekes dolog eljátszani a gondolattal, hogy ha ez az olajmező csak néhány kilométerrel északabbra kerül (vagy a határt néhány kilométerrel délebbre húzzák meg), ezek az olajvonatok ma Battonya és Mezőhegyes érintésével közlekednének - Szergejjel...

© Barta Endre

kivonszolja őket az állomásra. A Sulzer ekkorra már lejárt az üres vonatról

© Barta Endre

végül elfoglalja a helyét a rakott vonat élén

© Barta Endre

ha ez az olajmező csak néhány kilométerrel északabbra kerül...