Száz év múlva

Szilvásvárad - Putnok, 2009. december 12. -- Hosszú évek óta meg akarták már szüntetni, de a Szilvásvárad - Putnok vonalszakasz eddig mindig megúszta. Eddig, egészen mostanáig...

Miskolc, a megyeszékhely is egy katasztrófa, a kettővel mögötte lévő Ózd helyzete pedig egyenesen kilátástalan. Aki akart valamit magával kezdeni, rég elhagyta a várost. Talán vissza se nézett. Ki akar még itt vonatozni? Hová? Minek? Szerencsétlen Szilvás - Putnok is már legfeljebb arra jó, hogy a fémgyűjtőknek szerény megélhetést nyújtson. Ez persze megint nem igaz. Mert ez a nyavalyás, ócska, isten háta mögötti vasút olyan gyönyörű helyeken vitt át, hogy minden újabb utazás újabb elményekkel szolgált. Talán ezért is húzta ilyen sokáig.

Szenet évtizedek óta nem hordtak rajta, az utasok pedig fokozatosan szívódtak fel. Volt, aki busszal ment, mások pedig már sehogy. Meghalt, elköltözött vagy minden hónapban házhoz viszik a nyugdíjat vagy a segélyt. Először akkor akarták bezárni, amikor a Sajó híd megroggyant. Aztán hoztak egy új hidat. Túlélte az első nagy megszüntetési hullámot 2007-ben. Azt mondták, hogy van valami idegenforgalmi jelentősége. Sajnos csak mondták, amúgy semmit sem tettek érte. Évente elment egy különvonat, néhány angollal, de ezekről sem tudtak helyben semmit. A Putnok - Királd szakasz közben úgy tönkrement, hogy 2008 elején a korábbi 20-as korlátozást is meg kellett felezniük. 10 km/óra vonattal, 7 kilométeren át... Így lett Európa leglassabb vasútja. Aztán ezt is helyrehozták, a pályát visszaadták 20-ra, hú mekkora öröm volt. Pár csóró vasútbarátnak mindenképp, mert legalább a maguk módján megünnepelhették a vonal 100. születésnapját. Aztán tessék, az utolsókat rúgó MSZP-kormány még visszanyúlt érte, menetrendváltástól hiába várjuk Putnokon a csatlakozást. Temetésre jöttünk, utolsó útjára kísérjük a vonatot.

© Barta Endre

ez a nyavalyás, ócska, isten háta mögötti vasút

© Barta Endre

mondták, hogy van valami idegenforgalmi jelentősége. Sajnos csak mondták

Az InterPici egész nap telt házzal ingázott. Szép idő volt, sokan jöttek búcsúzni a vasúttól. Ha mindig ennyi volna az utas, a vonal élne és virulna. Jó lenne felébredni ebből a rossz álomból, vagy jöhetne egy utolsó távirat, hogy mégsem, meggondoltuk magunkat... De felesleges álmodozni, ez a vonat most megy utoljára. A családok és a fotósok napközben utaztak, most több lehet a vonalhoz kötődő aktív vagy nyugdíjas vasutas. Van néhány vasútbarát is, akik majd el szeretnék magukról mondani, hogy utaztak az utolsó vonaton.

A szilvásváradi állomás iszonyú sötét. Egyetlen nagyobb lámpa világít, az éppen nyitva lévő épületből halvány fény szűrődik ki. Itt sem dolgozik már senki, csak a vonat személyzete nyitja ki. Áramot is az épületből kérünk, a hamarosan induló motorkocsit és a régóta üresen tátongó áruraktárt lámpákkal világítjuk meg. Putnokról egy InterPici, Egerből két csatolt, hagyományos Bézé-motor érkezett. Putnok felől szinte át sem száll senki az egrire, mindenki indul vissza Putnok felé.

© Barta Endre

temetésre jöttünk, utolsó útjára kísérjük a vonatot

© Barta Endre

a hangulat mint a gyümölcspálinka, vegyes...

Eseménytelen út volt. Az ablakon a kocsi belső tere tükröződik, azon túl a hideg és sűrű sötét. Az emelkedőn küszködő, vagy éppen utána megkönnyebbülő motor hangja és a szűk ívekben csikorgó kerekek jelzik, hogy éppen hol járunk. Halvány fények egyedül Nagyvisnyón, majd utána Sátán látszódnak. A kocsiban a hangulat mint a gyümölcspálinka, vegyes... Néhányan még bírják az italt, mások kevésbé, a fiatalok röhögcsélnek. A megállóhelyeken semmi mozgás, talán még az ajtót sem nyitják ki, majd hirtelen megélénkül mindenki. Megérkezünk a legendás tekerős sorompóhoz. A kalauznak most semmi dolga, rengeteg segítő jelentkezik. Furcsa látvány a csődület az Ózd feletti erdőben, az éjszaka kellős közepén. Vakuk villannak, egy autós érkezik, reflektora megvilágítja a motorkocsit.

Ha a vasútbarátokat és a katasztrófaturistákat nem számoljuk, a Szilvásvárad - Putnok vonalszakasz utolsó "civil" utasai egy putnoki család. Szonja, a szimpatikus fiatal anyuka a vasutat sirató, szedett-vetett társaság miatt egy kicsit távolságtartó, de a gyerekek, főleg az 5 éves Kevin nyitott és barátságos. A Sátán lakó nagymamánál voltak, éppen hazafelé utaznak Putnokra. Gyakran jártak ezzel a vonattal, sajnálják, hogy meg fog szűnni, de nem aggódnak, később is majd csak lesz valahogy.

© Barta Endre

 a legendás tekerős sorompó, a kalauznak most semmi dolga

© Barta Endre

 csődület az Ózd feletti erdőben, az éjszaka kellős közepén

© Barta Endre

a Szilvásvárad - Putnok vonalszakasz utolsó "civil" utasai

A sorompó után újra mindenki a fedélzeten. Egy Edelény környéki srác meséli, hogy amikor éppen ráért, gyakran utazott erre haza Budapest felől. Fogy az alkohol és fogynak a történetek. Az egyik utas maga elé meredten szidja a kormányt, egy másik már csak érthetetlenül hörög. A tekintetek és a mondatok egyre kuszábbak. Valaki egy jegyet kér a kalauztól, emlékbe. A kalauz elkezdi nyomtatni a jegyeket. "Te is kérsz? Tessék, neked is egy." Úgy kell rábeszélni, hogy fogadja el az árát. Pedig ő nem ivott, nem ihatott, itt egyszerűen már minden mindegy. Mindegy, hogyan számolunk el holnap a jegybevétellel, mindegy, hogy hülyén nézünk ki a nyakunkba akasztott koszorúval... Holnaptól minden más lesz, többé talán nem is találkozunk.

© Barta Endre

úgy kell rábeszélni, hogy fogadja el az árát

© Barta Endre

 mindegy, hogy hülyén nézünk ki a nyakunkba akasztott koszorúval

© Barta Endre

többé talán nem is találkozunk

A társaság nagy része Putnokon felszállt a miskolci vonatra, az utolsó szilvásváradi útra nem sokan maradtak. Elérkezett az indulás ideje. Nem voltak beszédek, nem voltak gyertyák, nem volt semmiféle külsőség, csak csend. Gyászos csend... A forgalmista a sípjába fúj, felemeli a tárcsáját vagy a zöld fényű zseblámpáját, nem emlékszem már... Elindulunk. Senki sem hangoskodik, senki sem fényképez. A vonaton hatan-nyolcan lehetünk. Senki sem helybéli. De mintha ez nem is az utolsó vonat lenne. Mintha csak jómódú, elegáns turisták utaznának a zsibongó nagyvárosból a kellemes hegyi üdülőhelyre. És azért választják a vonatot, mert útközben pihenni szeretnének. A kényelmes InterPici jól illik ebbe a képbe. De Borsod nem Svájc. Miskolc nem Zürich és Szilvásvárad nem St. Moritz. Soha nem is lesz az, de holnaptól, a vasút nélkül a közöttük lévő szakadék még tovább mélyül. Királdot, Sátát, Csokvaományt, Nekézsenyt és Nagyvisnyót száz évig szolgálta a vasút. Sok egyéb vívmány után holnaptól ez is megszűnik. Száz év múlva vár még itt ránk valaki?