Tél a déli parton

Balatonszárszó, Zamárdi, 2013. január 27. -- "A Balatonon? Hát mit csináltál te ott ilyenkor?" - Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak ismerőseim, akik megtudták, hogy egy fagyos vasárnapi napon a magyar tengerhez látogattam. Abszolút osztom a népszerű dal elhíresült sorát, mely szerint "...nekem a Balaton a Riviéra...", legyen szó akármilyen időről vagy évszakról. A tél azonban eddig valahogy mindig kimaradt, maximum átutazóban tapadtam a vonat ablakára és csodáltam minden kis kikötőt, csónakházat, hullámtörőt vagy csak szimplán a nagy kékséget.

És ha már Balaton, nem maradhat el a vasútfotózás sem. A déli parton százszorta jobban meg van lőve az ember, ha különleges képet akar. Itt nem akadnak kilométerenként szűk ívek, nagy bevágások, alagút vagy egy kilátó, amelyből kis ujjunk mozdítása nélkül kaphatunk lencsevégre dübörgő dízeleket. A vonal majdnem háromnegyede a tó és a nyaralók között vezet (és ez igaz a megállókra, állomásokra is, ami nagyon utasbarát), így egy-két hangulatosabb fasortól eltekintve, minden fantáziáját be kell vetnie a fotósnak ahhoz, hogy maradandót  tudjon alkotni. Ritka kivételek egyike a Balatonföldvár és Balatonszárszó közötti löszfal, amely mindenképp megér egy misét, amennyiben nem irtózunk a felsővezetéktől és a "Cirmosoktól" (a 3000-es V43 sorozat beceneve).

 © Pintér Tamás

857-es gyors Budapest felé, háttérben a befagyott Balaton

Zamárdit elhagyva egy igen magas dombra lettem figyelmes, melyet a nap későbbi részében fel is kerestem. A 'kanizsai gyorsvonatok egész nap, egységesen hat kocsival és meglepően magas utasszámmal közlekedtek. A Balaton környéke ilyenkor borzasztóan kihalt, az állandó nyári vendégek számára sokkolóan tud hatni egy üres, siófoki sétálóutca vagy a csendes és nyugodt vízpart. Ez a magyar tenger, télen.

 © Pintér Tamás

a 7-es főút is üres...

 © Pintér Tamás

a strand sem kisgyermekektől hangos