Vasúton a propán-bután

Lakitelek, 2013. január 11. -- Rendszeresnek mondható teherforgalom zajlik a Bács-Kiskun megye északkeleti szegletében lévő mellékvonalakon. Általában cseppfolyós propán-bután gázt szállítanak tartálykocsikban a lakitelki Thermofarm iparvágányra, de időnként egyéb rakomány is előfordul. Évekkel ezelőtt megszokott látvány volt Kecskeméten a Lakitelekre induló Bobó, két-három tartálykocsival. A kiszolgálás ma már Kiskunfélegyháza felől történik, és a nyugdíjas Bobóra is csak vészhelyzetben számítanak. A mai tehervonatnál a katasztrófavédelem is megjelent, de semmiféle vészhelyzet nem volt, a mellékvonal nyugalmát semmi sem zavarta.

A lakitelki kiszolgáló menet heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken közlekedik. A hagyományos Bobók kiöregedésével a maihoz hasonló, rövid tehervonatokat általában remot-Dácsiák húzzák. Korszerű, tiszta és takarékos mozdonyok, legfeljebb a vasúti nosztalgia szenved egy kis csorbát. Két napja négy kocsi érkezett Lakitelekre, egy üres nyitott kocsi farakodáshoz, és három cseppfolyós gázt szállító tartálykocsi az ipartelepre. A fás kocsit azóta megrakták, a gázt pedig lefejtették. A mai napra csak egyetlen tartálykocsit rendeltek, talán mert a hétvégére ennyi is elég lesz. A kocsit a MOL algyői iparvágányán adták fel, Kiskunfélegyházára egy hosszabb vonatba sorozva érkezett. Itt vette át a 478 239-es pályaszámú Dácsia, amely a 37212-es személyvonat beérkezése után indult Lakitelekre. Zavartalan útja volt, a napközben kihalt mellékvonalon 30-as tempóban haladhatott.

© Barta Endre

a nyugdíjas Bobóra is csak vészhelyzetben számítanak

© Barta Endre

a hétvégére ennyi is elég lesz

© Garamvölgyi Ádám

semmiféle vészhelyzet nem volt, a mellékvonal nyugalmát semmi sem zavarta

© Barta Endre

legfeljebb a vasúti nosztalgia szenved egy kis csorbát

Csendes, nyugodt volt minden. Még a katasztrófavédelmisek megjelenése sem okozott különösebb meglepetést. Gyakori vendégek ők itt Lakitelken, hiszen míg a megye más részein jóval nehezebb elkapniuk egy tehervonatot, itt rögtön kettőt is ellenőrizhetnek. Az érkező és az induló vonat ugyanis kettőnek számít, így a rájuk kiszabott kvótát gyorsabban teljesítik. Biztos észrevennék azt is, hogy ömlik-e a gáz a kocsikból, de a lényeg most inkább az, hogy a teljesülnek-e a veszélyes áruk szállítására vonatkozó előírások.

Lakitelek állomás a rövid tehervonatot a leghátsó, V. vágányra fogadja. Furcsa látvány a sok üres vágány, de mindnek fontos szerepe van. A "nagy kereszt" alkalmával egyszerre érkeznek az állomásra a személyvonatok Szolnok, Kunszentmárton, Kecskemét és Kiskunfélegyháza felől, a tehervonatnak ezért csak leghátul van hely. Rövid ügyintézés után indulnak is tovább az ipartelep felé, amelynek iparvágánya a kunszentmártoni vonalból a Tisza-híd előtt ágazik el.

© Barta Endre

rövid ügyintézés után indulnak tovább az ipartelep felé

Igen érdekes helyen járunk, történelmi visszatekintésünk következik... Elsőként a Kecskemét - Lakitelek szakasz épült meg a millennium évében, 1896-ban. A vonal vége a Tisza partján lévő Tiszaug Rév állomás volt, amely egy folyóparti rakodóvágányban végződött. A Tisza-hidat 1929-ben adták át, egyelőre csak a közúti forgalom számára. A vasút 1952-ben került rá, miután Rákosiék Dunaföldvár - Kecskemét - Kunszentmárton - Mezőtúr - Kisújszállás útvonalon elkezdték egy Budapestet elkerülő vasútvonal építését. Nem ez volt itt az egyetlen tiszai átkelő, bár a másikat csak néhány napig (!) használták. A tiszaugi híd két oldalánál két rakodóvágány ágazik ki, amelyek hídtól északra érnek véget a Tisza-gáton, a folyóra merőlegesen egymással szemben. Ezeket a Tranzit '86 Varsói Szerződés-hadgyakorlatra építették, melynek során itt keltek át pontonhídon katonai vonatok a Tiszán. A lakiteleki oldalon a vágányt részben ma is használják iparvágányként, a folytatása azonban járhatatlan a kapcsolószerek lopása és a pályahibák miatt.

A Thermofarm-iparvágányt használó Flaga Kft. PB-gáz kereskedelmével foglalkozik. A gáz a termelőktől nagy mennyiségben, vasúti tartálykocsikban érkezik a telephelyükre, ahol azt kisebb-nagyobb tartályokba, palackokba töltik át. A Dácsia az érkező kocsival húzva indult az ipartelepre, ahol már bent állt három üres, szerdai kocsi. Az ipartelep kerítésén belül egy kihúzó-, egy körüljáró és egy lefejtővágány található, ezek közül csak az utóbbi tartozik az üzem saját célú vágányhálózatához. Az érkező kocsival a kihúzóvágányra mentek, majd onnan visszatolva ráálltak a lefejtővágányon álló három üres kocsira. Ezeket a kihúzóvágány újbóli igénybe vételével visszaállították a fogadó-indító vágányra, majd a teli kocsit betolták a lefejtő vágányra. A körüljáró vágányon elvileg körbejárhattak volna, de a vágányzáró sorompók kezelése külön macera, és a Végrehajtási Utasítás szerint is tolva kell visszamenniük Lakitelekre.

© Garamvölgyi Ádám

tolva kell visszamenniük

Lakitelken újra csak a leghátsó vágányra állhattak, majd a személyvonatok keresztje után a rakodóvágányon felvették a fenyőfával rakott Eas-kocsit. Bárca még nem volt rajta, de valószínűleg Ausztriába viszik. Ezt abból gondoljuk, hogy reggel  Kiskunfélegyházán már álltak fával rakott teherkocsik, amelyeket a papírgyáráról híres osztrák Pöls állomására adták fel. A rövid tolatás után a Dácsia körbejárt, majd nem sokkal dél után visszaindult Kiskunfélegyházára. A mozdonyt és személyzetét az újabb feladatok Városföldön és Kiskunmajsán várták. Városföldön az iparvágánmyról kell kocsikat beállítaniuk, Kiskunmajsára üres kocsikat visznek farakodáshoz, végül további rakott fás kocsikat hoznak fel Kiskunfélegyházára.

© Garamvölgyi Ádám

újra csak a leghátsó vágányra állhattak

© Garamvölgyi Ádám

rönkök a pálya mellett - ezekből is osztrák papír lesz?

© Garamvölgyi Ádám

a ködös puszta