Közel a világ vége

© Barta Endre

Perjámos (Bánát), 2013. június 11. -- Románia nyugati csücskében tovább él a vasúti nosztalgia. A motorkocsik mellett egy éve mozdonyos vonatok is járnak.

Sokan féltették a bánáti mellékvonalakat, hogy a francia motorkocsikkal nyomuló Regiotrans hatalomátvétele után megszűnik a környékre jellemző sokszínűség. Valóban, a nyolcvanéves Malaxa és a tőlük nem sokkal fiatalabb Árpád motorvonatok, valamint a csúcsidei mozdonyos, emeletes vonatok igazi őskövületeknek számítottak, hamisítatlan múzeumvasúti hangulattal. A francia vasúttól ócskavasáron megvásárolt Caravelle motorkocsik pár fokkal modernebbek, komfortosabbak és persze takarékosabbak az elődeiknél, de még így is bőven tetten érhető a vasúti nosztalgia. Gyártásuk éppen ötven évvel ezelőtt, 1963-ban kezdődött. Összesen 277 darab készült, amelyek egy része Romániába került, Franciaországban talán csak vasútbarát kluboknál maradt néhány, a többit szétvágták. Szinte biztosra vehető, hogy régen bezárták már azokat a francia mellékvonalakat is, ahol ezek a járgányok közlekedtek. Most, a második életükben tevékeny részt vállalnak a szürrealitás határát súroló bánáti vicinálisok túlélésében.

Románia "csücske", a szerb és a magyar határ közé ékelődött terület vasúti hálózata megdöbbentően sűrű, néhány ritka kivételtől eltekintve az összes településnek van vasútállomása. Kialakulásában szerepet játszott a három nagyváros, Szeged, Arad és Temesvár közelsége, az érintett német nemzetiségű községek gazdasági ereje és persze az is, hogy építésük idején a sík vidéken különösebb akadályokat nem kellett legyőzni. A hálózat nyugati sarkából nagyon hiányzik Szeged, de Arad és Temesvár vonzása elég volt ahhoz, hogy a vasutak az új határok meghúzása után is, egészen napjainkig életben maradjanak.

A kesze-kusza hálózatot tulajdonképpen három, egymással nagyjából azonos forgalmú, egymást három helyen érintő illetve keresztező útvonal alkotja. Viszonylag közvetlen eljutást ad az Arad - Perjámos - Nagyszentmiklós - Valkány és a Temesvár - Lovrin - Nagyszentmiklós - Nagycsanád járat, míg a harmadik igazi falujáró vonat, Temesvár - Perjámos - Lovrin - Nyerő útvonalon. A negyedik hálózati elem a legrövidebb, de az is működik: Lovrin és Zsombolya között létesít kapcsolatot. A vonatok között három helyen, Nagyszentmiklós, Lovrin és Perjámos állomáson lehet átszállni.

© Barta Endre

tevékeny részt vállalnak a szürrealitás határát súroló vicinálisok túlélésében

© Barta Endre

Arad és Temesvár vonzása elég ahhoz, hogy a vasutak életben maradjanak

A környék főbb útjai teljesen jó állapotúak, néhány rövidebb szakasztól eltekintve a Romániában lakott területen kívül engedélyezett 100 km/órás sebességgel is biztonsággal járhatók. Ennek ellenére itt nincs verseny az utasokért, a néhány autóbuszjárat is csak a vasútra hord rá, amely a menetidő szempontjából elfogadható, de a forgalmasabb szakaszokon is csak napi négy-öt vonatpár közlekedik.

Képzeljük el, hogy Szeged és Makó, vagy mondjuk Szombathely és Kőszeg között megszűnik az autóbuszközlekedés, és a délutáni csúcsban is csak egy-két vonat indul. Képzeljük el, hogy mekkora tömeg szállna le Kiszomboron vagy Lukácsházán. Nem megy, ugye? Ehhez látni kell, mi zajlik itt a Bánátban. Az Arad felől érkező délutáni vonatról száz ember is leszáll a városhoz közeli falvakban, és úgy vonulnak hosszú tömött sorban, hogy percekig a keresztező főút forgalmát is megakasztják. Nem véletlenül indították délutánonként azokat a négykocis, mozdonyos vontatású emeletes vonatokat.

© Barta Endre

itt nincs verseny az utasokért

© Barta Endre

a forgalmasabb szakaszokon is csak napi négy-öt vonatpár közlekedik

A CFR állami vasút idején jellemző volt, hogy a reggeli és a délutáni csúcsidőben három-négy hagyományos vagy emeletes kocsiból álló mozdonyos szerelvényeket indítottak, míg a kisebb forgalmú, délelőtti fordulót szólóban közlekedő motorkocsikkal bonyolították. A Caravelle-ek megjelenésével a hagyományos vonatok megszűntek. Egyéb lehetőség híján a Regiotrans csúcsidőben kettőt összekapcsolt, de a városba ingázó tömegnek ez nem volt elég.

A megoldás szintén francia "ócskavas" formájában érkezett 2012 nyarán. A négykocsis, rozsdamentes acél burkolatú RIB szerelvényeket a Regiotrans eredetileg a Bukarest környéki vonalaira vásárolta a hozzá tartozó BB22500-as sorozatú villamos mozdonyokkal együtt. Az Arad és Temesvár környéki zsúfoltság enyhítésére két szerelvényt itt is üzembe állítottak, hozzájuk jobb híján két 81-es sorozatú Dácsiát szereztek be román iparvasutaktól. A mai nap csak az egyik mozdony működött, a másikat valahol javították. A Temesvár és Nagyszentmiklós közötti RIB-vonat így napközben Lovrinban pihent, az egyetlen mozdonyos járat Arad és Nagyszentmiklós között közlekedett.

Persze mondanunk sem kell, hogy a francia vezérlőkocsi a nyelvrokonság ellenére egyáltalán nem ért szót a román dízelmozdonnyal. Tolva ezért egyáltalán nem tudnak közlekedni, de még az ajtókat sem tudják központilag működtetni. Télen biztos van valaki, aki behúzza maga után a nehéz ajtókat, nyáron viszont ezzel senki sem bajlódik. Klíma helyett az utasteret a huzat hűti. Hiába tehát az elmúlt évek változása, a Bánát továbbra is egy elvarázsolt hely maradt, amely bármikor megér egy kis nosztalgiautazást.

© Barta Endre

a megoldás szintén francia "ócskavas" formájában érkezett

© Barta Endre

a nyelvrokonság ellenére egyáltalán nem ért szót a román dízelmozdonnyal

© Barta Endre

a Bánát továbbra is egy elvarázsolt hely maradt

Itt járunk: 
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre
© Barta Endre